Kérdés:

Előzmény:

2022. 02. 20-án Isten akaratának nem egyoldalú megismeréséről volt szó. Egyrészt Isten bármit megtehet, másrészt az ember, ha nem teszi meg Isten akaratát, akkor elmarasztalásban részesül. 

Kérdés:

Mi Isten akarata? A téma rendkívül kényes és könnyű melléfogni. Hogyan lehet szétválasztani Isten akaratát a sajátomtól? Ez a személyes vezetés kérdése, amit csak Isten és ember ismer, de vannak szempontok, ami alapján lehet tájékozódni. Melyek ezek a szempontok? Honnan jön a felhatalmazás, hogy egy dolgot megtegyek vagy sem? Ki az, aki veszi a bátorságot, hogy kijelentse: „Ez Isten akarata”?  Gyakran lehet hallani: „az Úr megmutatta nekem, hogy ezt tegyem.”. Pár év múlva pedig: „az Úr megmutatta nekem, hogy azt tegyem". Előfordul, hogy az „ez” meg „az” egymás ellentéte. Nem vetem el annak lehetőséget, hogy időközben változnak a dolgok, de ha nem látjuk a részleteket, sokszor ellentmondásosnak tűnik az „Úr vezetése”. Jó lenne személyes példa, ahogyan ez a gyakorlatban  is működik.

Válasz:

A következő 6 kérdés merült fel, amire sorban szeretnék válaszolni:

1.) Mi Isten akarata?

Az, ami a Bibliában le van írva, ami a lelkiismeretünkbe be van írva, az, amire a hívő embert a Szt. Sz. és a lelkiismerete is figyelmezteti. Tehát nem megfoghatatlan. 5Móz 30,11-14: Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok neked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel értünk a mennybe, hogy elhozza azt nekünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át értünk a tengeren, hogy elhozza azt nekünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.

2.) Hogyan lehet szétválasztani Isten akaratát a sajátomtól?

Az Igével lehet és kell szétválasztani. Zsid 4:12 Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. Pl., az én akaratom már régóta az, hogy letegyem a gyülekezet terhét. Úgy szeretnék minden kötelezettség nélkül csak sütkérezni az Úr szeretetében, és élvezni mások szolgálatát a gyülekezetben. De az Igében azt látom, hogy akiknek Isten kegyelmi ajándékot adott a gyülekezet építésére, az csaknem mindig a haláláig szól. Pál azt mondta: Apcs 20:24 De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. Jel 2:10 Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell! … Légy hív mind halálig, és neked adom az életnek koronáját. (=győzelmi koszorúját)

3.) Melyek azok a szempontok, ami alapján tájékozódhatunk a személyes vezetés kérdésében?

A személyes vezetésre akkor van szükség, ha valami egyértelműen nincs kijelentve az Igében. Pl., az, hogy melyik munkahelyre menjek dolgozni, ha kettő vagy több közt választhatok? Azonban itt is az Ige ad eligazítást. Életemben egy néhányszor éppen ilyen kérdés előtt álltam. Volt, amikor olyan helyre hívtak dolgozni, ahol több fizetést kaptam volna, sokkal nagyobb lehetőség nyílt volna a szakmai előre lépésre, és társadalmilag jobban megbecsült volt az a hely. Mégsem fogadtam el, mert elég gyakran kellett volna vasárnap is ügyeletet tartanom, és akkor nem mehettem volna gyülekezetbe,és  számomra a gyülekezet volt a fontosabb.

4.) Honnan jön a felhatalmazás, hogy valamit megtegyek vagy sem?

Nekem mindig az Igéből jött a felhatalmazás. Nem úgy, hogy ráböktem egy Igére, hanem úgy, hogy a Szt. Sz. megelevenített egy Igét. Pl., Szerdán telefonált Vargáné Jucika néni unokája, hogy meghalt az apukája, és szeretné, ha én búcsúztatnám el, mert emlékeznek rá, hogy milyen jó volt, amikor a nagymamát, Jucika nénit temettük. Az apukája hitetlenül halt meg, ők sem az Úr gyermekei. Mit tegyek?

Egy porcikám sem kívánja a temetést, de megelevenedett előttem a 2Tim 4:1-3 Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában. Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik. Ez egy alkalmas idő az Ige hirdetésére, tehát el kell vállalnom. Viszont azt is tudom, hogy egy gyülekezethez tartozom, és csak akkor lesz rajta áldás, ha a testvérek is mögöttem állnak imában, sőt aki tud, eljön, és együtt énekelünk. Ezért attól tettem függővé, mint mondanak a testvérek. Vállalják-e velem együtt? Megbeszéltük a ffi órán, és úgy döntöttünk, hogy igen, vállaljuk az Úrért, az Ige terjedéséért.

5.) Ki az, aki veszi a bátorságot, hogy kijelentse: „Ez Isten akarata”?

Ezt csak akkor jelenthetjük ki teljes bátorsággal, ha az Igében ki van jelentve arra vonatkozóan Isten akarata. Pl., teljesen biztos, hogy Isten akarata, hogy egy hívő lány ne menjen férjhez hitetlen fiúhoz. Egy elvált testvér ne kössön újabb házasságot. 1Kor 7:10-11 Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. Az özvegyeknek nem tiltja az Ige a második házasságot, de azt mondja: 1Kor 7:32 Aki házasság nélkül van, arra visel gondot, ami az Úré, mi módon kedveskedhessék az Úrnak. Az Úrnak akarok én is kedveskedni!

6.) Sokszor ellentmondásosnak tűnik az „Úr vezetése”.

Akkor ellentmondásos, ha csak rámondja valaki, hogy így vezet az Úr, de a lelke vagy az esze vezeti. Pl., sok testvértől hallottam már, hogy így döntöttem, mert ebben nyugodtam meg. Ilyen esetben nagy valószínűséggel a lelkem vezet. Ha az Úr vezet, az először nem kedves a lelkünknek, egyáltalán nem megnyugtató. Pl., az Úr Jézus lelke is háborgott, amikor a váltsághalálára gondolt. Ján 12:27-28 Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. Az Úr Jézus lelke nem volt nyugodt, háborgott, de nem aszerint döntött, hanem Isten akarata szerint, ahogy az Ige előre megjövendölte Róla. Ha beleállunk Isten akaratába, háborgó lelkünk ellenére, akkor később, ha elvégeztük Isten akaratát, a lelkünk is megnyugszik.

Ha az Úr vezeti, akkor is lehet olyan, hogy évek múlva másként vezet valakit, de annak megvan az oka. Az nem ellentmondásos lesz, hanem az előzőből következik a másik. Pl., először azt mondta az Úr a népnek, hogy menjenek fel egy bizonyos hegyre, és foglalják el az ígéret földjét. De a nép hitetlen volt, zúgolódtak, mert a kémek elbátortalanították őket. Akkor az Úr megváltoztatta az akaratát, és azt mondta, fel ne menjenek a hegyre harcolni, mert az Úr nem lesz velük. 4Móz 14:40-42 És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Íme készek vagyunk elmenni a helyre, amelyről szólott az Úr, mert vétkeztünk. És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az [nektek]. Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt.

De nem hallgattak az Úrra, és sokan meghaltak. 4Móz 14:45 Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, aki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig.

Az én életemben is voltak ilyenek, hogy pl., világosan láttam, hogy bizonyos gyülekezetbe el kell látogatnom időnként, és ott is hirdetni kell az Igét. De egy idő múlva úgy alakultak az események, hogy az lett világos előttem, tovább már nem kell odamennem Igét hirdetni. A lelkem sokkal nyugodtabb lett volna továbbra is odamennem, de nem ez Isten akarata.